A jövő lehetőségei

Rákpolitika Európában - van remény, de cselekedni kell...

Interjú Prof.Dr. Dégi Csaba Lászlóval, Európai rákszakértővel.

Tartalomjegyzék

1. Aktuális rákügyi helyzet Magyrarországon (Olvasási idő: 24 másodperc)
2. Prof. Habil. Dr. Dégi Csaba László bemutatkozása (Olvasási idő: 2,5 perc)
3. Az onko-pszichológia jelentősége a daganatos túlélésben (Olvasási idő: 4,8 perc)
4. Az Európai Rákszervezet (ECO) elnökének eredményei tervei a 2022-2026 években (Olvasási idő: 4,9 perc)
5. A CEEAO lehetőségei a Közép Kelet Európai országok és Magyaroszág rákhelyzete javításában (Olvasási idő: 4,7 perc)
6. A magyarországi helyzet érdemi javításához szükséges sürgető lépések (Olvasási idő: 5,5 perc)
7. A magyarországi fiatal rákbetegek és ráktúlélők lehetőségei az Európai Fiatal Ráktúlélők Hálózatában (Olvasási idő: 4,9 perc)
8. A magyarországi rákbetegek és túlélők lehetőségei (Olvasási idő: 3,5 perc)
9. A magyarországi rákhelyzet javításáért szükséges lépések (Olvasási idő: 2,6 perc)
10. A 2019-es új Nemzeti Magyarországi Rákprogramban azonosítható továbblépések (Olvasási idő: 2,6 perc)
11. Dr. Dégi Caba László - A misszióm az energiaforrásom (Olvasási idő: 4,3 perc)
12. A rák stresszel az APSCO alkalmazás segít (Olvasási idő: 1,9 perc)
13. Segítő szakemberek szerepe a beteg közösségekben, Európai Mellrák Hálózat célszerűsége (Olvasási idő: 1,7 perc)
14. Gondolatok a kezdő onkológusok számára (Olvasásis idő: 18 másodperc)
15. A Rák elleni szimbolumokból választás (Olvasási idő: 1,2 perc)
16. Életigenlés az Életigenlők Magazinnak (olvasási idő: 25 másodperc)

Magyarország évek óta sajnálatos módon első helyen áll a daganatos betegségekből elhalálozás sorrendjében.
2019-ben a kormány forrás hiány miatt halogató döntést hozott az új Magyarországi Nemzeti Rákprogramra is.

Rákügyi országprofilok Magyarországról

2025. jan. 31. — a "rákügyi országprofilok" sorozat. az európai rákegyenlőtlenségi regiszter az európai rákellenes terv kiemelt kezdeményezése
https://www.oecd.org/content/dam/oecd/hu/publications/reports/2025/02/eu-country-cancer-profile-hungary-2025_d482f082/23a4c260-hu.pdf

2023. - https://www.oecd.org/hu/publications/magyarorszag-egeszsegugyi-orszagprofil-2023_5adc0e05-hu.html

2021. - https://www.oecd.org/content/dam/oecd/hu/publications/reports/2021/12/hungary-country-health-profile-2021_4934b425/bac593d6-hu.pdf

2019. - https://www.oecd.org/hu/publications/magyarorszag-egeszsegugyi-orszagprofil-2019_2247f4e0-hu.html

2017. - https://www.oecd.org/hu/publications/magyarorszag-egeszsegugyi-orszagprofil-2017_9789264285231-hu.html

A változtatás lehetőségeiről is kérdeztem Prof. Habil. Dr. Dégi Csaba Lászlót, az európai rákszakértőt, az Európai Rákszervezet (ECO) 2026-ig lévő elnökét:

- Kedves Professzor Úr! Kérem, olvasóink számára mutatkozzon be: Hogyan került kapcsolatba a daganatos témával, különösen a pszichoonkológia témával?

2001-ben, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen indult szakmai pályám során vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a daganatos betegeknek nem csupán orvosi ellátásra, hanem átfogó pszichoszociális támogatásra is szükségük van. Akkori munkám során olyan szereplőkkel dolgoztam együtt – daganatos betegekkel, túlélőkkel, onkológiai szociális munkásokkal, hospice-szakemberekkel és klinikai lelkészekkel -, akiknél egyértelműen tapasztaltam e speciális ellátás hiányát.

A probléma mélyebb megértése érdekében Budapesten, a Semmelweis Egyetem Viselkedéstudományi Intézetében folytattam doktori tanulmányokat pszichoonkológiából, olyan nemzetközi szaktekintélyek mentorálásával, mint Prof. Dr. Kopp Mária és Dr. Túry Ferenc. Ugyanebben az évben elindítottam az APSCO® (Assessment of Psycho-Social and Communication needs in Oncology patients) kutatási programot is - ez volt az első átfogó interdiszciplináris felmérés Romániában a rákbetegek pszichoszociális szükségleteiről.

Kutatásaim során világossá vált, hogy Romániában nincs standardizált protokoll a daganatos betegek pszichoszociális distresszének és életminőségének felmérésére – az ún. "hatodik életerő-mérő" teljesen hiányzik a gyakorlatból. Ezt a hiátust kívántuk az APSCO keretében orvosolni, hogy a betegek komplex támogatásban részesüljenek, és ezáltal javuljon túlélési esélyük és életminőségük.

A pszichoonkológia romániai bevezetése életcélommá vált, hiszen a daganatos betegeknek komplex, pszichoszociális támogatásra van szükségük a gyógyulás és az életminőség javítása érdekében. Az APSCO projekt révén Románia tagja lett a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság (IPOS) hálózatának, és partnerként bekapcsolódott az Innovative Partnership for Action Against Cancer (iPAAC) európai kezdeményezésbe.

2022-ben az Európai Rákellenes Szervezet (ECO) elnökévé választottak a 2023 - 2026 közötti ciklusra, ahol a pszichoonkológia európai szintű elterjesztéséért is dolgozom. Továbbra is célom, hogy Románia minden onkológiai központjában bevezessék a pszichoszociális szűrést és ellátást, hiszen a betegek érzelmi támogatása ugyanolyan fontos része a gyógyulásnak, mint maga a daganatkezelés.

Az elmúlt két évtizedben a pszichoonkológia nemzetközi és hazai szinten is elismert tudománnyá vált, de az igazi sikert az jelentené, ha minden rákbeteg holisztikus gondozásban részesülhetne.

- Professzor Úr! Ismereteink szerint 2021-ben Önt kérték fel a magyarországi onkopszichológiai irányelv megalkotásakor, mint külső szakértőt. Szívből gratulálunk hozzá! Magyarországon a Ráktúlélők weboldalán is szerepel a külső szakértői felkérése, és a magyarországi onkopszichológiai irányelv megalkotása:
https://www.raktulelok.hu/hu/blog , 
https://www.raktulelok.hu/hu/post/az-emberi-eroforras-miniszter-iranyelve-az-onkopszichologiai-ellatasokrol
Több európai ország forráshiányokkal küzd a rákpolitika folyamatához, Magyarországon sem mondható, hogy prioritások között szerepel a rákleküzdés, rákprevenció, az elsődleges megelőzés, az emberek egészségesebb, tudatosabb életmódja.
Ön szerint egy tagország onko-pszichológiai irányelv megalkotása után milyen kedvező hatás várható a tagország onko-pszichológiai tevékenység terjedésének lendületében?
Honnan lesz forrás az onko-pszichológiai támogatások szélesebb körű elterjedéséhez a tagországokban, így Magyarországon is? Esetleg van erre Európai forrásnyerési lehetőség is?

Igen, valóban megtisztelő volt számomra, hogy külső szakértőként hozzájárulhattam a magyar onkopszichológiai irányelv kidolgozásához. Ez a munka mérföldkőnek számít nemcsak Magyarország, hanem a teljes közép-európai régió onkológiai ellátásában. A 2021-ben megjelent magyar onkopszichológiai irányelv áttörést jelent, hiszen Magyarország ezzel az európai élvonalba lépett a pszichoonkológiai ellátás szabályozásában. Az irányelv egyértelműen meghatározott kompetenciákat rögzít, fejleszti a betegek pszichés állapotának szűrését, valamint javítja a pszichés problémák felismerését és kezelését. Ez különösen fontos, tekintettel arra, hogy Magyarországon 2019-ben volt a legmagasabb a rákkal kapcsolatos halálozási arány az Európai Unióban.

Egy tagország onkopszichológiai irányelvének megalkotása után számos kedvező hatás várható, többek között az onkopszichológiai tevékenységek gyorsabb elterjedése és szakmai megerősödése. Az irányelv kötelező érvényű keretet biztosít a pszichoonkológiai szolgáltatások beépítéséhez az onkológiai ellátásba, ami azt jelenti, hogy a korábban esetleges, projektalapú finanszírozásból működő szolgáltatások rendszerszerű, fenntartható ellátássá válhatnak. Az irányelv emellett konkrét kvalifikációs követelményeket és képzési standardokat határoz meg, ami jelentősen javítja a szakemberek felkészültségét és az ellátás színvonalát. Németország példája mutatja, hogy az irányelvek alapján nemzeti szinten is biztosítható a fenntartható finanszírozás: ott évente 21 millió eurót fordítanak az ambuláns pszichoonkológiai szolgáltatásokra. Ez a strukturális változás biztosítja, hogy a pszichoonkológiai ellátás ne jótékonysági kezdeményezésekre vagy időszakos projektekre szorítkozzon, hanem az egészségügyi rendszer szerves részévé váljon.

A finanszírozás tagországonként többféle formában valósulhat meg. A nemzeti rákellenes programok keretében elkülönített források biztosíthatók, mint ahogy Magyarország esetében is történt a Nemzeti Rákellenes Program részeként. A társadalombiztosítási rendszerek integrált finanszírozása további lehetőséget kínál, különösen akkor, ha az irányelv alapján a pszichoonkológiai szolgáltatások kötelező elemként jelennek meg az onkológiai ellátási protokollokban. A közvetlen államháztartási támogatások szintén fontos szerepet játszhatnak, különösen a specializált centrumok finanszírozásában. Például a Ráktúlélők szervezetének munkája jól mutatja, hogy civil szervezetek révén is hatékonyan lehet támogatni a pszichoonkológiai szolgáltatások fejlesztését és az érintettek segítését.

Az Európai Unió több jelentős programon keresztül is támogatja a pszichoonkológiai fejlesztéseket. Az EU4Health Program (2021–2027) kifejezetten támogatja a rákbetegek pszichológiai támogatását; 2024-ben például 8 millió eurós keretösszeg állt rendelkezésre a rákbetegek és túlélők mentális egészségi kihívásainak kezelésére. Ez a program különösen fontos, mivel lehetőséget biztosít a tagországok számára, hogy uniós forrásokból fejlesszék pszichoonkológiai szolgáltatásaikat. Az Európai Rákellenes Terv végrehajtása során számos finanszírozási eszköz mozgósítható, beleértve az EU4Health programot, az EU Rák Missziót és más célzott uniós támogatásokat. Jelenleg több felhívás is nyitva áll, például a gyermek-onkológiai pszichoszociális szolgáltatások fejlesztésére, a rákbetegek mentális egészségi támogatására, valamint az ALTHEA projekt keretében a digitális pszichológiai támogatás fejlesztésére.

Egyetértek ugyanakkor azzal a felvetéssel, hogy sok európai ország komoly forráshiánnyal küzd. Az EU4Health program társfinanszírozási modellje, amely 20–40 százalékos önrészt követel meg, különösen megterhelő a kisebb civil szervezetek és kevésbé tehetős tagországok számára. Ez a követelmény gyakran akadályozza a kisebb országok részvételét az európai uniós projektekben. A SIOPE Pszichoszociális Munkacsoport példája azonban azt mutatja, hogy konzorciumi együttműködésekkel – mint az IMPACT-EU projekt 15 országot tömörítő konzorciuma – növelhetők a finanszírozási esélyek. Az iPAAC (Innovative Partnership for Action Against Cancer) modellje szerint regionális együttműködések is kialakíthatók, amelyek szintén segíthetnek a finanszírozási akadályok leküzdésében.

A magyar onkopszichológiai irányelv példája inspiráló lehet más tagországok számára is. A német modellhez hasonlóan érdemes fokozatosan, minőségi kritériumokhoz kötve bevezetni a finanszírozást, ami biztosítja a szolgáltatások fenntarthatóságát és színvonalát. Fontos figyelemmel kísérni az irányelv gyakorlati megvalósulását és hatékonyságát, valamint – az ECO ajánlásai alapján – európai szintű iránymutatások kidolgozását is célszerűnek tartom.

A sikeres nemzeti modellek, mint a német vagy a magyar, tapasztalatainak megosztása kulcsfontosságú a pszichoonkológiai ellátás európai szintű fejlesztésében. Emellett szükség lenne egy európai pszichoonkológiai szakmai minősítés bevezetésére is, amely egységesítené a szakmai standardokat.

Meggyőződésem, hogy az onkopszichológiai ellátás fejlesztése nem pusztán szakmai feladat, hanem emberi jogi kötelezettség is. Minden rákbeteg jogosult a komplex, holisztikus ellátásra, amely magában foglalja a pszichológiai támogatást is. A magyar irányelv és az európai finanszírozási programok együttesen jelentős előrelépést hozhatnak ennek a célnak az elérésében, különösen akkor, ha sikerül leküzdeni a társfinanszírozási akadályokat és erősíteni a nemzetközi együttműködést ezen a területen.

Megjegyzem, hogy az évek során volt szerencsém hozzájárulni európai szakmai irányelvek kidolgozásához, és vezetőként ma is azért dolgozom, hogy a pszichoonkológia minden országban az onkológiai ellátás szerves részévé váljon. Hiszem, hogy csak így biztosíthatunk valóban teljes körű, emberközpontú segítséget azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

-Professzor Úr, szeretnénk, ha olvasóink is megismerhetnék azt a heroikus tevékenységet, amit Ön végez az Európai rákleküzdés terén, különösen az EU ECO elnökeként.
Ha jól tudjuk, az ECO elnöki pozíciót 2026-ig tölti be.
Mit tart Ön különösen említésre méltónak, az elnöki időszaka alatt elért eredményekben?
Milyen teendők lesznek még az ECO elnöki pozíciójának időszaka alatt?

Köszönöm szépen a kérdést, amely lehetőséget ad arra, hogy bemutassam az Európai Rákszervezet (ECO) elnökeként 2023 óta végzett munkámat, valamint a 2026-ig tartó mandátumom során tervezett további kezdeményezéseket. 2022-ben választottak meg az ECO elnökévé a 2023–2026 közötti időszakra. Ez egy négyéves ciklust jelent, amely egy év megválasztott elnöki időszakból, két év teljes körű elnöki tevékenységből és egy év leköszönő elnöki időszakból áll. Ez a struktúra biztosítja a folyamatosságot és lehetőséget ad a prioritások átgondolt, fokozatos megvalósítására.

Az elnöki időszakom alatt számos kiemelkedő eredményt értünk el, amelyek közül különösen büszke vagyok néhányra. Az Európai Rákellenes Terv végrehajtásában aktív szerepet vállalunk, és mára egyértelműen látszik, hogy a terv működik. Közreműködésünkkel számos életmentő kezdeményezés indult el, és az EU az elmúlt években 394 millió eurót fordított a rákmegelőzés, -felismerés, -diagnosztika és -kezelés támogatására.

Nemzetközi szinten is jelentős előrelépéseket értünk el. Megszerveztük az első közös Euro-amerikai Rákfórumot, és aktív szerepet vállaltunk az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) éves ülésén Chicagóban. Az ASCO-val való kapcsolatunk gyorsan erősödik, és már készülünk a következő évi konferencia speciális oktatási szekciójára. Az iparral való együttműködésben is új utakat járunk: ha globális problémát akarunk megoldani, mint a rák, szükségünk van tapasztalt ipari partnerekre, akik határokon átnyúló munkát végeznek. Már most együtt dolgozunk velük az onkológiai munkaerőválság kezelésében.

Az első hat hónapban jelentős lépéseket tettünk az inkluzív rákellátás előmozdítása érdekében, különösen a hosszú ideje figyelmen kívül hagyott LGBTQI+ közösség számára. Kilenc európai országban szerveztünk „Time To Accelerate” eseményeket az Európai Rák Manifesztum bemutatására, és először működtünk együtt nemzeti kormányokkal és politikai csapataikkal.

Jelentős politikai eredmény, hogy 2025 februárjában az Európai Parlament létrehozta az új „Rák és Ritka Betegségek Intergroupot” a 2024–2029-es jogalkotási időszakra. Ebben az intergroupban az ECO, a SIOPE és a EURORDIS közösen biztosítják a titkársági támogatást, lehetővé téve, hogy magas szintű szakértelem álljon rendelkezésre a kulcsfontosságú témákban.

Az elnöki mandátumom hátralévő időszakában számos fontos feladat vár ránk. A 2028–2034-es EU költségvetési tárgyalások során kiemelt prioritás, hogy a rák továbbra is magas politikai jelentőségű ügy maradjon. Az ECO fokozott közvetlen részvételt vállal ezekben a tárgyalásokban, hogy bemutassuk a jelenlegi EU-befektetések sikereit, és javaslatokat tegyünk a jövőbeni források hatékonyabb felhasználására.

Különösen fontosnak tartom a HPV okozta rákok felszámolására irányuló erőfeszítések folytatását. 2025 januárjában Bulgária által szervezett találkozón délkelet-európai országok szakértői és tisztviselői keresték az együttműködés lehetőségeit annak érdekében, hogy megvédjék lakosságukat a megelőzhető HPV-vel kapcsolatos rákok fenyegetésétől.

Személyesen az egyik legfontosabb eredményemnek tartom, hogy sikerült előmozdítani az „inkluzív rákellátás” koncepcióját és kibővíteni az ECO nemzetközi misszióját. Ezek a célok a kezdetektől fogva fő mozgatórugóim voltak, és azok maradnak ma is.

Az ECO ma már 41 szakmai szervezetet képvisel, és együttműködik a világ legnagyobb egészségügyi szervezeteivel, beleértve az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) és az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaságot. Büszke vagyok arra, hogy az ECO mára teljesen más szervezet, mint öt évvel ezelőtt: jelentős növekedést és befolyást értünk el Európában.

Különösen fontosnak tartom az Európai Rákbeteg Gyakorlati Kódex (European Code of Cancer Practice) elindítását, amely tíz alapvető jogot fogalmaz meg, amelyekre minden európai rákbeteg számíthat az egészségügyi rendszertől. Ez a kezdeményezés hidat képez a betegek, az egészségügyi szakemberek és a politikai döntéshozók között.

Elnöki időszakom alatt különös hangsúlyt fektettem az empátia jelentőségére az onkológiában. Ahogy egy nemrégiben tartott előadásomban fogalmaztam: „Az empátia az onkológia szívverése. Ez a csendes kézfogás egy nehéz diagnózis alatt, a figyelmes fül a beteg félelmei iránt, és a bátorság ahhoz, hogy valakivel találkozzunk legsebezhető pillanataiban.”

Az előttünk álló két és fél év során folytatni fogom a megkezdett munkát, különös tekintettel a fenntartható finanszírozás biztosítására, a nemzetközi együttműködések erősítésére és arra, hogy minden európai rákbeteg hozzáférjen a legjobb minőségű, holisztikus ellátáshoz. Mert ahogy mindig mondom: „A beteg a központ, és a rák története mindenkié.”

-Professzor Úr! A magyar kormány által 2019-ben létrehozott Közép-Kelet-Európai Onkológiai Akadémia Alapítvány - többek között - a közép-kelet-európai országok rákprogramját is hivatott összehangolni.
https://index.hu/gazdasag/2019/06/06/500_millio_forintbol_a_rak_gyogyitasat_segito_alapitvanyt_hoz_letre_a_kormany/
https://ceeao.org/hu/hivatalos-dokumentumok-2/
https://kormany.hu/hirek/a-kozep-kelet-europai-onkologiai-akademia-eloadasai-az-emlo-sebeszetrol
- A Közép-kelet-európai országok rákprogramjait valóban össze kell hangolni? Ha igen, akkor milyen vezérfonalak mentén, és kik hangolják össze? Érződik valamilyen kedvező hatása Európai szinten a Közép-Kelet-Európai Onkológiai Akadémia létezésének?

Ez egy rendkívül fontos európai kezdeményezésre irányítja a figyelmet. A Közép-Kelet-Európai Onkológiai Akadémia Alapítvány (CEEAO) valóban jelentős szerepet tölt be a régió rákellátásának koordinálásában, bár európai szintű hatása összetett képet mutat.

A magyar kormány által 2019-ben létrehozott Közép-Kelet-Európai Onkológiai Akadémia 21 ország részvételével alakult meg azzal a céllal, hogy nemzetközi együttműködést valósítson meg a rákkutatásban és a gyógyításban. A kezdeményezést Kásler Miklós professzor, az emberi erőforrások minisztere indította el, azzal az ambiciózus céllal, hogy az akadémia 500 millió ember számára biztosítson elérhető fejlesztéseket. Az akadémia létrejöttét a magyar állam finanszírozta, és az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) is támogatásáról biztosította. Fő célkitűzése a rákos betegségek megelőzése, a gyógyítás hatékonyságának növelése és a személyre szabott terápiák fejlesztése volt.

Európai szinten a CEEAO tevékenysége érzékelhető, ugyanakkor hatása még nem érte el a várt mértéket. Ennek több oka is van: az akadémia 2019 és 2021 között intenzív kezdeti időszakot élt meg, ám a pandémia és a geopolitikai feszültségek következtében 2021–2023 között csendesebb periódusba került. 2024-ben azonban újraindította tevékenységét, és ismét aktív szerepet vállal a régió onkológiai együttműködésében.

Az ECO elnökeként úgy látom, hogy a CEEAO fontos kiegészítő szerepet játszik a közép-kelet-európai régióban, különösen az oktatás és képzés területén. Példaként említhető a WebAcademy online oktatási program, amely havonta élő közvetítésekkel biztosított angol és orosz nyelvű szakmai képzést a 21 tagország egészségügyi szakembereinek, jelentősen hozzájárulva a régió szakmai fejlődéséhez.

A közép-kelet-európai országok rákprogramjainak összehangolása valóban szükséges és indokolt. A kutatási adatok egyértelműen mutatják, hogy míg a rák előfordulása gyakran magasabb a nyugat-európai országokban, a mortalitás aránya rendszerint magasabb Közép- és Kelet-Európában. Ez a különbség részben a kevésbé fejlett egészségügyi infrastruktúrára, a korlátozott forrásokra és a széttagolt ellátási rendszerekre vezethető vissza.

A hatékony koordináció négy fő vezérfonal mentén valósítható meg.

• A nemzeti rákellenes programok (NCCP) harmonizálása, amely minden országban meghatározza a prioritásokat a rákellátás területén, figyelembe véve a korlátozott költségvetésekből adódó forrásallokációs kihívásokat.
• A multidiszciplináris ellátás kötelezővé tétele, valamint a kisebb kórházak összekapcsolása multidiszciplináris tumorbizottságokkal – akár online platformokon keresztül.
• Az oktatás és képzés egységesítése minden, a rákellátásban érintett szakember számára, beleértve az onkológiai nővéreket, háziorvosokat és a palliatív ellátás nyújtóit.
• A kutatási együttműködések erősítése és közös klinikai vizsgálatok ösztönzése a régióban.

A koordinációban több szervezet is aktív szerepet tölt be. Nemzetközi szinten a CECOG (Central European Cooperative Oncology Group) már 1999 óta működik 23 országból 150 akadémiai centrummal, jelentős tapasztalatot szerezve a regionális összehangolásban. Az Európai Onkológiai Iskola (ESO) pedig speciális kurzusokat szervez fiatal onkológusok számára a közép-kelet-európai régióból.

Az ECO szerepe ebben a folyamatban az európai szintű szakpolitikai iránymutatások kidolgozása és a legjobb gyakorlatok megosztása. A Focused Topic Networks hálózataink lehetőséget biztosítanak a regionális együttműködésre és közös projektek fejlesztésére. Emellett az Európai Rákellenes Terv végrehajtása során kiemelt figyelmet fordítunk a közép-kelet-európai országok specifikus kihívásaira.

Az ECO elnökeként úgy vélem, hogy a CEEAO és más hasonló regionális kezdeményezések elengedhetetlenek a közép-kelet-európai régió rákellátásának fejlesztéséhez. A koordináció azonban csak akkor lehet igazán eredményes, ha szoros együttműködésben valósul meg a már meglévő európai szervezetekkel, mint az ECO, az ESMO, az ESO és a CECOG.

A jövőben fontosnak tartom, hogy a CEEAO tevékenysége erőteljesebben integrálódjon az Európai Rákellenes Terv végrehajtásába, és aktívabb szerepet vállaljon az EU4Health program projektjeiben. Ez lehetővé tenné, hogy a régió országai nagyobb mértékben részesüljenek az európai uniós finanszírozásból és technikai támogatásból.

Összefoglalva: a közép-kelet-európai országok rákprogramjainak összehangolása nemcsak szükséges, hanem sürgető feladat is. A CEEAO ebben kulcsszerepet játszhat, különösen akkor, ha sikerül megerősítenie európai kapcsolatait és tovább javítania működési hatékonyságát. Az együttműködés kulcsa a különböző szervezetek komplementer szerepeinek elismerése és a közös célok érdekében történő összehangolt munkavégzés.

- Professzor Úr! Bizonyára Ön előtt is ismert: Magyarország az Európai Rák Országjelentésekben évek óta - sajnálatosan - az elsők között szerepel, ahol legtöbben halnak meg rákbetegségben. Ön szerint ezen hogyan lehetne változtatni, hogy Magyarország sokkal kedvezőbb helyzetben legyen?
A pszicho-onkológiai ellátások nagyobb térnyerése önmagában sokat változtatna a kedvezőbb magyarországi helyzet elérése érdekében?

Igen, valóban tragikus tény, hogy Magyarország évek óta vezeti az Európai Unió statisztikáit a rák miatti halálozások terén. Az ECO elnökeként és pszichoonkológusként szívügyemnek tekintem ezt a helyzetet, és úgy vélem, hogy csak egy átfogó, több területet érintő megközelítés hozhat érdemi változást.

A legfrissebb, OECD 2025-ös adatok szerint Magyarországon továbbra is a legmagasabb a rák miatti halálozás az egész Európai Unióban: százezer lakosra vetítve 310 daganatos haláleset történik, ami 32 százalékkal meghaladja az uniós átlagot. A férfiak körében a helyzet különösen aggasztó, hiszen náluk százezer lakosra vetítve 415 rákhalálozás jut, míg a nők körében ez az arány 245. Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy 2011 és 2021 között mindkét nem esetében jelentős csökkenés volt tapasztalható: a férfiaknál 17, a nőknél 9 százalékkal mérséklődött a mortalitás.

A magas halálozás hátterében összetett tényezők állnak. Az egészségtelen életmóddal összefüggő kockázati tényezők különösen súlyosak Magyarországon: a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a túlsúly előfordulása egyaránt meghaladja az uniós átlagot. Különösen aggasztó, hogy míg az EU-ban csökkent az elhízott felnőttek aránya, Magyarországon ez az arány 58 százalékra nőtt.

A rákbetegségek előfordulása is kiugró. A tüdőrák incidenciája a férfiaknál 139/100.000, szemben az uniós 95-ös átlaggal. A vastagbélrák esetében szintén hasonló a helyzet: 138/100.000, míg az EU átlag 93.

A helyzet javításához többszintű beavatkozásra van szükség szerintem:

• Primer prevenció: sürgősen csökkenteni kell az életmóddal összefüggő kockázati tényezőket. Bár a dohányzás visszaszorítására hozott intézkedések már hoztak eredményeket, az elhízás és az egészségtelen táplálkozás terén további erőteljes lépések szükségesek.
• Szekunder prevenció (szűrés): itt komoly hiányosságok mutatkoznak. Míg az emlő- és méhnyakrák-szűrésben való részvétel megközelíti az uniós átlagot, a vastagbélrák-szűrés részvételi aránya alig haladja meg annak felét. Ez különösen aggasztó, hiszen a betegség korai felismerése jelentősen javítja a túlélési esélyeket.
• Egészségügyi humánerőforrás: a helyzet kritikus. Míg uniós átlagban ezer új rákos megbetegedésre 679 orvos és 1376 ápoló jut, Magyarországon mindössze 538 orvos és 845 ápoló áll rendelkezésre. Ez az ellátás minőségét rontja, és súlyos regionális egyenlőtlenségeket is okoz.

A pszichoonkológiai ellátások nagyobb térnyerése szintén jelentős előrelépést hozhatna, bár önmagában nem elegendő. A nemzetközi kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a pszichológiai intervenciók minden dimenzióban (globális, érzelmi, szociális, fizikai) javítják a rákbetegek életminőségét. A legújabb metaanalízisek szerint bár ezek az intervenciók nem hosszabbítják meg szignifikánsan a túlélést, jelentősen növelik az életminőséget.

Különösen fontos a depresszió kezelése: kutatások szerint a depresszió a rák diagnózisát követően 23–83 százalékkal növeli a rák-specifikus halálozás kockázatát. Ez világosan mutatja, hogy a kezeletlen depresszió súlyosan rontja a túlélési esélyeket.

A szociális támogatás szerepe szintén kulcsfontosságú. Kimutatták, hogy a jó szociális támogatottság javítja a túlélési arányokat, különösen a gyomor-bélrendszeri daganatok esetében. Ez arra is rámutat, hogy a családi és közösségi támogatás biztosítása nem pusztán humanitárius, hanem orvosi szükségszerűség.

A distressz szűrés széleskörű bevezetése a magyar onkológiai centrumokban lehetővé tenné a pszichés problémák korai felismerését és a megfelelő beavatkozást. Kutatások szerint az onkológiai betegek több mint 60 százaléka már a pszichoszociális szűrés során jelzi, hogy igényelné a pszichológiai támogatást. A pszichoonkológiai ellátás elérhetővé tétele ráadásul a kezelések hatékonyságát is javíthatja, és csökkentheti a terápiák megszakításának kockázatát.

A magyarországi helyzet érdemi javításához azonban a pszichoonkológiai ellátások mellett egy átfogó reformra van szükség:

• a primer és szekunder prevenció megerősítésére,
• az egészségügyi személyzet létszámának növelésére és a regionális egyenlőtlenségek mérséklésére,
• valamint a centralizált ellátási protokollok és a multidiszciplináris teamek széleskörű bevezetésére.

A pszichoonkológiai ellátások integrálása az onkológiai rendszerbe tehát fontos, de csak egy része annak a komplex változtatásnak, amely szükséges a magyar rákstatisztikák javításához. Ugyanakkor a 2021-ben elfogadott magyar onkopszichológiai irányelv végrehajtása és a pszichoonkológiai szolgáltatások országos kiterjesztése valóban jelentős előrelépést jelenthet a hazai rákellátásban.

 

- Professzor Úr! Európában létezik a Fiatal Ráktúlélők Hálózata. Ez a hálózat milyen korcsoportot karol fel? Ez a hálózat nagy örömét fejezte ki az Európai Rákleküzdési Tervben megjelent pénzügyi felejtés jogának, amely a fiatal ráktúlélők felkarolt korcsoportja számára kínál biztosítói lehetőséget.
Ön szerint ebben az Európai Fiatal Ráktúlélők Hálózatában lenne a helye a magyarországi azonos korcsoportú ráktúlélő fiataloknak is?
Ha igen, ehhez milyen tevékenységekre lenne szükség, hogy a magyarországi fiatal ráktúlélők is élvezhessék a pénzügyi felejtés jogát?

A Fiatal Ráktúlélők Európai Hálózata, közismert nevén Youth Cancer Europe (YCE), egy páciensszervezet, amely 31 európai országban működő szervezetet és félmillió fiatal rákbeteg érdekeit képviseli. A hálózat a 15–39 éves korosztályt – az irodalomban AYA-ként (Adolescents and Young Adults) ismert csoportot – fogja össze.

Az EU-CAYAS-NET projekt keretében létrehozott hálózat célja, hogy összekapcsolja a meglévő érdekelt feleket, erősítse a társadalmi hálózatépítést, és olyan platformot alakítson ki, amely elősegíti a betegek, túlélők, gondozók, kutatók, valamint az onkológiai ellátásban és megelőzésben dolgozó szakemberek közötti együttműködést.

A Youth Cancer Europe üdvözölte az Európai Rákellenes Tervben megjelenő pénzügyi felejtés jogát. A szervezet már 2018-ban, a Fehér Könyv Európai Parlamentben történt bemutatásakor felhívta a figyelmet a rákbetegeket érő pénzügyi diszkriminációra, és elsőként szólalt fel az EU jogalkotói előtt a felejtés jogáért.

A "Right to be Forgotten" (RTBF) lényege, hogy a sikeresen kezelt rákbetegek meghatározott idő elteltével nem kötelesek nyilatkozni korábbi diagnózisukról pénzügyi szolgáltatások igénybevételekor. Az ECO Betegügyi Tanácsadó Bizottsága 2025 januárjában ismételten sürgette az Európai Bizottságot, hogy öt éves kezelés utáni időszakot határozzon meg egységes európai standardként.

Magyarországon a fiatal ráktúlélők számára a Youth Cancer Europe hálózat természetes csatlakozási pontot jelentene. A szervezet már most is nyitott a magyar résztvevők felé: 2024 augusztusában például Kolozsváron rendezték meg Európa legnagyobb fiatal ráktúlélő találkozóját, 180 résztvevővel, amely földrajzi közelsége révén a magyar fiatalok számára is könnyen elérhető volt.

Magyarország ugyanakkor még nem rendelkezik pénzügyi felejtés jogát biztosító törvénnyel. A 2025-ös OECD rákügyi országprofil egyértelműen kiemeli, hogy "a ráktúlélők reintegrációját célzó intézkedések (beleértve a felejtés jogát) nem kerültek bevezetésre". Ez azt jelenti, hogy hazánk jelentős lemaradásban van az európai trendekhez képest.

A pénzügyi felejtés jogának bevezetése több szinten igényelne munkát:

• Jogalkotási szinten: szükség van egy magyar RTBF törvény megalkotására. Jelenleg kilenc uniós tagállam rendelkezik hasonló szabályozással: Franciaország (2016), Belgium (2020), Hollandia (2021), Portugália (2022), Románia (2022), Spanyolország (2023), Ciprus (2023), Olaszország (2023) és Szlovénia (2024). Az előírt időtartam országonként eltérő: felnőttkori diagnózis esetén 5 év (Belgium, Franciaország, Spanyolország), 7 év (Románia, Szlovénia) vagy 10 év (Hollandia, Portugália, Olaszország, Ciprus), míg fiatalkorú diagnózis esetén általában 5 év.
• Szakmai szinten: erősebb együttműködésre lenne szükség a magyar betegszervezetek és a Youth Cancer Europe között. A YCE széles körű tapasztalata az európai intézményekkel való kapcsolattartásban – például az Európai Rákellenes Terv előkészítésében és a Fehér Könyv parlamenti bemutatásában – komoly támogatást jelenthetne a hazai kezdeményezésekhez.
• Pénzügyi szektor bevonásával: Németország és Csehország példája mutatja, hogy önszabályozási megoldások is működhetnek, ahol a biztosítótársaságok önkéntesen vállalják, hogy nem alkalmaznak diszkriminatív feltételeket a sikeresen kezelt rákbetegekkel szemben.
• Az EU4Health program 2024-ben 5 millió eurót különített el az EU Fiatal Ráktúlélők Hálózatának fenntartására és fejlesztésére. Ez olyan lehetőség, amelyből magyar szervezetek is részesülhetnének, aktív bekapcsolódás esetén.

 A Youth Cancer Europe az Egyenlőség, Sokszínűség és Befogadás (EDI) területén is kiemelkedő munkát végez: 2023–2024 között több mint 500 résztvevőt vont be 30 országból. Ez különösen fontos a marginalizált csoportok, köztük a kelet-európai fiatalok számára, akik gyakran strukturális akadályokkal szembesülnek az egészségügyi ellátás elérésében.

A magyar fiatal ráktúlélők számára a Youth Cancer Europe hálózatba való bekapcsolódás nemcsak a pénzügyi felejtés jogának elérését mozdíthatná elő, hanem hozzáférést biztosíthatna a legmodernebb kutatásokhoz, kezelési protokollokhoz és támogatási programokhoz. A hálózat olyan kulcsterületeken dolgozik, mint a termékenységmegőrzés, a mentális egészség támogatása, a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a hosszú távú életminőség javítása.

Az ECO elnökeként hiszem, hogy Magyarország csatlakozása a Youth Cancer Europe hálózathoz és a pénzügyi felejtés jogának bevezetése nemcsak az érintett fiatalok életminőségét javítaná, hanem közelebb vinné hazánkat az európai rákellátási standardokhoz. A fiatal ráktúlélők megérdemlik, hogy ne kelljen kétszer fizetniük betegségükért – egyszer az egészségükkel, másodszor a pénzügyi diszkriminációval.

Megjegyzendő, hogy a YCE-t magyar alapító, Katie Rizvi hozta létre, és a szervezet korábban Budapesten is rendezett vezetői csúcstalálkozót, amely magyar és nemzetközi résztvevőket egyaránt vonzott.

 

 - Professzor Úr! Milyen tevékenységeket tartana Ön célszerűnek a magyarországi rákbetegek, és ráktúlélők számára annak érdekében, hogy az Európai Rákleküzdési Tervből indított projektekből a magyarországi érintettek is élvezhessék a kínált előnyöket, az indított projektek előnyeit? Különösen a rákbetegek és túlélők bevonása érdekében?  

Az Európai Rákellenes Szervezet (ECO) elnökeként úgy látom, hogy Magyarország jelentős potenciállal rendelkezik az Európai Rákellenes Terv projektjeiből való előnyök maximalizálására, ám ehhez strukturált és koordinált megközelítés szükséges. Számos lehetőség áll rendelkezésre, amelyeket azonban hazánk még nem használ ki teljes mértékben.

Magyarország már most is aktív résztvevője több uniós kezdeményezésnek. Az Országos Onkológiai Intézet képviseli hazánkat a JANE-2 projektben (Joint Action of the EU on Networks of Expertise on Cancer), amely hét rákbetegséggel kapcsolatos szakértői hálózat kialakítását célozza. Az intézet különösen a palliatív ellátás, a túlélés, a személyre szabott prevenció és a fiatal felnőtt rákbetegek kezelésének fejlesztése területén vállal aktív szerepet.

A HUNCHEST program keretében Magyarország részt vesz a SOLACE projektben (Strengthening the screening of Lung Cancer in Europe), amely három hazai központ bevonásával dolgozik a tüdőrákszűrés fejlesztésén. Ez kiemelt jelentőségű, hiszen hazánkban a legmagasabb a tüdőrák okozta halálozás az EU-ban.

A szűrési programok megerősítése és modernizálása elengedhetetlen. Bár a 2025-ben indított vastagbélrákszűrési program fontos lépés, a részvételi arányok továbbra is elmaradnak az uniós átlagtól. Az EUCanScreen projektben való aktívabb részvétel hozzájárulhatna a szűrési programok hatékonyságának növeléséhez és a digitális megoldások szélesebb körű integrálásához.

A pszichoonkológiai szolgáltatások kiterjesztésében Magyarország akár úttörő szerepet is betölthet a régióban. A már elfogadott onkopszichológiai irányelv gyakorlati megvalósításához EU4Health források bevonása is lehetséges, különösen a gyermekonkológiai pszichoszociális támogatást és rehabilitációt fejlesztő pályázati programokon keresztül.

A fiatal ráktúlélők támogatása szintén stratégiai jelentőségű. Az EU-CAYAS-NET projekt szolgáltatásait – például a mentálhigiénés támogatást, karriertanácsadást és társas támogatást – a magyar fiatalok számára is elérhetővé kellene tenni.

A digitális infrastruktúra fejlesztése kulcskérdés. A magyar onkológiai központoknak célszerű bekapcsolódniuk az Európai Rákkép Kezdeményezésbe (European Cancer Imaging Initiative), és felkészülniük arra, hogy képalkotó adataikat megosszák az európai szintű federated infrastruktúrával. Ez elősegítené a mesterséges intelligencia alapú diagnosztikai eszközök fejlesztését és alkalmazását.

A magyar rákbetegek és túlélők csak akkor tudják teljes mértékben kihasználni az Európai Rákellenes Terv által nyújtott lehetőségeket, ha koordinált, többszintű megközelítést alkalmazunk, amely ötvözi az intézményi fejlesztéseket, a civil szféra megerősítését és a nemzetközi együttműködések elmélyítését.

Az ECO elnökeként elkötelezett vagyok abban, hogy támogassam Magyarország erőfeszítéseit e célok elérésében, és elősegítsem az aktívabb bekapcsolódását az európai onkológiai együttműködésekbe.

 

-Tisztelt Professzor Úr! 2021.táján olvastam, és hallottam egy Önnel készült hang interjúból, miszerint az EU tagországoknak lehetőségük van a rákprogramjukat beküldeni Brüsszelbe, és kaphatnak forrásokat is.
Nincs tudomásom arról, hogy Magyarország beküldte volna a 2019-ben kormányszinten elfogadott új Magyarországi Nemzeti Rákprogramját Brüsszelbe. Van még lehetőség ennyi idő eltelte után Brüsszelbe küldeni a magyarországi Rákprogramot, vagy már elmúlt a lehetőség?

Az Európai Rákellenes Szervezet (ECO) elnökeként és az európai rákpolitika szakértőjeként megerősíthetem, hogy valóban létezik – és továbbra is fennáll – lehetőség a nemzeti rákprogramok európai uniós szintű bemutatására és értékelésére. Ez azonban nem egy formális „beküldési” folyamat, hanem egy komplex együttműködési mechanizmus részeként valósul meg.

A 2025-ös OECD rákügyi országprofil például kiemeli, hogy „Magyarország Nemzeti Rákprogramja (2018–2030) széles körben összhangban van az Európai Rákellenes Tervvel”. Ez jelzi, hogy már most is történik értékelés, ám ez inkább külső elemzés, mintsem aktív magyar részvétel eredménye.

2024-ben elindult az OriON projekt, amely kifejezetten az Európai Rákellenes Terv megvalósításának áttekintését és a nemzeti rákellenes programok elemzését célozza, különös tekintettel az egyenlőtlenségekre. Ebben a projektben az Országos Onkológiai Intézet is részt vesz.

Az Európai Rákellenes Terv félidős értékelése jelenleg is zajlik, ami ideális alkalom lenne Magyarország számára, hogy bemutassa nemzeti programját és annak eddigi eredményeit. A 2025 novemberében megrendezésre kerülő European Cancer Summit pedig kiváló nemzetközi platformot biztosítana a magyar program bemutatásához.

Az EU következő többéves költségvetési ciklusának (2028–2034) tervezése már megkezdődött, és a tagállamok aktív részvétele a jelenlegi programok értékelésében közvetlenül befolyásolhatja a jövőbeli finanszírozási prioritásokat.

Az Európai Bizottság több szinten biztosít lehetőséget a nemzeti programok integrálására. A Rák Alcsoport az Egészségügyi Szakértői Csoport keretében folyamatosan tanácsot ad a Bizottságnak az Európai Rákellenes Terv és az EU Rák Misszió végrehajtásáról, valamint tájékoztatást nyújt a nemzeti intézkedésekről.

Ezen túlmenően a Technical Support Instrument (TSI) keretében a tagállamok igény szerint támogatást kaphatnak rákmegelőzési és -ellátási politikáik megerősítéséhez. Több ország – például Lettország és Szlovákia – már élt ezzel a lehetőséggel, és jelenleg Szlovénia is támogatást kap a tüdő- és prosztatarák szűrési pilot programjaihoz.

- Tisztelt Professzor Úr! Ön jelentős rálátással bír sok ország Rákstratégiájára, vagy Ráktervére, Rákprogramjára. Magyarországon az új Rákprogramot az Országos Onkológiai Intézet készítette el, sok, kiváló onkológus szakemberekkel is.
Dr. Albreht Tit, évekkel ezelőtt elkészítette a Rák-kontroll program leírását, amely modellként szolgál az Európai tagországok rák-programja, vagy rák-stratégia elkészítéséhez is.  Az Ön meglátása szerint az európai tagországok részéről mennyiben célszerű ma is figyelembe venni a Dr. Albreht Tit modellt? Más országokban hogyan történik az országos rák-stratégia, vagy rák-program elkészítése? A jó gyakorlatok alapján hogyan lehet, hogyan célszerű nemzeti, országos rákprogramot készíteni, és bevonni az összes érdekelt felet, különösen a rákbetegeket, túlélőket és hozzátartozókat is?

Dr. Albreht Tit modellje ma is aktuális és követendő, hiszen holisztikus megközelítést alkalmaz, strukturált metodológiát kínál, és a betegeket a középpontba helyezi. A magyar Nemzeti Rákellenes Program további fejlesztésében érdemes támaszkodni erre a bevált európai gyakorlatra, különösen a betegbevonás erősítése és a nemzetközi együttműködések bővítése terén. Nem véletlen, hogy a 2025-ben megjelent új OECD rákügyi országprofilok is az Albreht-modell elemeit használják értékelési kritériumként.

A COVID–19-pandémia utáni időszakban, amikor a rákellátási rendszerek újjáépítése zajlik, a modell holisztikus megközelítése különösen nagy jelentőséggel bír. A nemzetközi jó gyakorlatok szerint a betegek, túlélők és hozzátartozók bevonása nem opcionális, hanem alapvető követelmény minden korszerű nemzeti rákprogram kidolgozásában. Erre a CanCon projekt is kiemelten felhívja a figyelmet: „Növelni kell a betegek és a finanszírozó szervezetek bevonását a nemzeti rákprogramok minden szakaszában – a stratégiai tanácsadástól a tervezésen és megvalósításon át az értékelésig.”

A WHO és az IAEA közös ajánlása szerint egy hatékony nemzeti rákprogram kidolgozásának hat alapvető elemet kell tartalmaznia:

• Szituációs elemzés: az aktuális rákterhek, a kockázati tényezők és az egészségügyi rendszer kapacitásainak felmérése.
• Prioritások meghatározása: a betegek és túlélők bevonásával a valós szükségletek azonosítása.
• Többszereplős munkacsoport felállítása: amelyben az egészségügyi minisztérium, onkológusok, közegészségügyi szakértők, betegszervezetek és a civil társadalom képviselői egyaránt részt vesznek.
• Implementációs stratégia: konkrét felelősök kijelölése és a szükséges források allokálása.

Magyarország esetében, ahol az Országos Onkológiai Intézet kiváló szakemberei dolgozták ki a 2019-es Nemzeti Rákellenes Programot, további fejlesztési lehetőségek azonosíthatók.
Bár a program szakmailag megalapozott, a betegbevonás terén jelentős fejlődési potenciál áll rendelkezésre, amely a program hatékonyságát és társadalmi elfogadottságát is erősítené.

 

- Dr. Dégi L. Csaba habilitált egyetemi tanár a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Karán, az egyetem ombudsmanja is, az Európai Rákszervezet (ECO) elnöke, a Nemzetközi Pszicho-Onkológiai Társaság (IPOS) ügyvezető titkára, Románia képviselője az Amerikai Onkológiai Szociális Munka Szövetségben (AOSW), a Biomedikális -Magatartási Integratív Orvostudományi Posztgraduális Program (UBBMed), Bioetika / Szociális Orvostudomány és Egészségügy szekciójának koordinátora, valamint a BBTE-n belüli Fejlett Kutatási és Átfogó Rákszemléletű Központ Koordinációs Tanácsának tagja.
A közelmúltban történt felkérés alapján meghívást kapott, hogy csatlakozzon az új KÖZÖS SZELLEMI EGÉSZSÉGÜGYI ÉS RÁKELKI ÁLLDOZÁSI TANÁCSADÓ TESÜLEThez, három úttörő európai* projekthez:

ALTHEA - Digitális mentális egészségügyi szűrőplatform rákos betegek és családok számára

DESIPOC - Európai pszichoszociális onkológiai ellátás ismeretközpont

MELODIC - Mentális egészség támogatása daganatos fiatal felnőtteknek (18-35)

Ezek mellett rendszeresen posztol különféle online felületeken, terjesztve az Európai rákleküzdés eseményeit, híreit, fontos információit, rendszeres interjúk részese, emellett a romániai helyzeteket is közvetíti, az Európai országok rákleküzdésének magyar nyelven is tolmácsolt résztvevője.

Professzor Úr! Honnan meríti ezt a sok energiáját? Mikor, mivel töltekezik a heroikus munkáihoz?

 Az Európai Rákszervezet elnökeként, a pszichoonkológia területén és az egyetemi, valamint szakmai szervezeti szerepvállalásaim révén végzett munka valóban intenzív és sokrétű. Gyakran kérdezik, honnan merítem az energiát ehhez a folyamatosan magas szintű elköteleződést igénylő tevékenységhez. Az első és legfontosabb energiaforrás számomra maga a misszió, amelyet képviselek.

Amikor 2001-ben elindítottam az APSCO kutatási projektet, és először találkoztam rákbetegekkel, világossá vált számomra, hogy ez a munka több mint szakmai kihívás: ez egy életcél. Nap mint nap találkozom olyan betegekkel, túlélőkkel és családokkal, akik a legnehezebb pillanataikban is rendkívüli bátorságot mutatnak. Ez a tapasztalat folyamatosan emlékeztet arra, miért fontos, amit csinálunk.

Az utóbbi időben különösen inspiráló számomra az a három új európai projekt – ALTHEA, DESIPOC és MELODIC –, amelyhez csatlakoztam. Az ALTHEA keretében egy digitális mentális egészségügyi szűrőplatformot fejlesztünk rákbetegek és családjaik számára, 4,2 millió eurós költségvetéssel, 18 ország együttműködésében. A DESIPOC célja egy európai pszichoszociális onkológiai ismeretközpont létrehozása, míg a MELODIC kifejezetten a 18–35 éves fiatal felnőttek támogatására fókuszál. Ezek a projektek kézzelfogható megoldásokat kínálnak mindazokra a problémákra, amelyeket a mindennapi munkám során tapasztalok.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett oktatói és kutatói tevékenységem állandó intellektuális kihívást és fejlődési lehetőséget nyújt. Az egyetemi ombudsmani szerepem különösen értékes, hiszen közvetlen segítséget nyújthatok hallgatóknak és kollégáknak, ami számomra szintén komoly energiát ad. A bioetikai és szociális orvostudományi kutatások irányítása során olyan kérdéseket vizsgálok, amelyek tudományos és társadalmi szempontból egyaránt kiemelt jelentőséggel bírnak.

A nemzetközi együttműködések – mint a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság (IPOS) ügyvezető titkári tisztsége vagy az Amerikai Onkológiai Szociális Munka Szövetségben (AOSW) betöltött képviseletem – lehetővé teszik, hogy globális perspektívából lássam a munkámat, és folyamatosan tanuljak a világ különböző pontjain dolgozó kollégáktól.

Különösen inspiráló, amikor látom a munkánk kézzelfogható eredményeit. A rendszeres online jelenlét és közösségi médiahasználat számomra nem csupán kommunikációs csatorna, hanem egyfajta reflexiós gyakorlat is. Amikor megosztom az európai rákpolitika legfrissebb fejleményeit, vagy azokat magyar nyelven is tolmácsolom, az segít rendszerezni és mélyebben átgondolni az információkat.

Az interjúkban való részvétel és a romániai helyzetek európai kontextusba helyezése szintén erős motivációs tényező. Látom, hogy kisebb országok, mint Románia, is jelentős hatást gyakorolhatnak az európai politikára, ha világos stratégiával és elkötelezettséggel vesznek részt a folyamatokban.

És végül: az adja a legtöbb energiát, hogy látom a jövő lehetőségeit. Az Európai Rákellenes Terv megvalósítása során olyan változások történnek, amelyekről 20 éve, amikor elkezdtem ezt a pályát, álmodni sem mertem. A pszichoonkológia ma már nem egy marginális terület, hanem az onkológiai ellátás szerves része.

A „heroikus” kifejezést túlzásnak érzem. Számomra természetes, hogy ha látom a problémát és lehetőségem van a megoldásra, akkor cselekednem kell. Ahogy mindig mondom: „A beteg a központ, és a rák története mindenkié.” Ez számomra nem puszta szlogen, hanem életfilozófia, amely minden egyes nap erőt ad a munkához.

- Professzor Úr, az Ön által létrehozott APSCO applikáció és stresszoldó hanganyag tartalma, napjaink stresszes világában hasznos lehet bárki részére, aki önsegítő technikával is segítene önmagán. Letöltésével mindig kéznél lehet, bármikor meghallgatható, az Ön hangja rendkívül megnyugtató a vezetett stresszoldó mondatokkal. Az APSCO applikáció terjesztését Ön javasolja-e a magyarországi és európai tagországok rákbetegei, túlélői, hozzátartozói számára?
 -Az APSCO applikáció továbbfejlesztése a jövőben várható-e, vagy a benne lévő tartalommal befejeződött az elgondolás?

Számomra az APSCO applikáció nem csupán egy technológiai eszköz, hanem annak a missziónak a megtestesülése, amelyet 2001 óta képviselek: hogy minden rákbeteg hozzáférjen olyan eszközökhöz, amelyek segítik őket a betegséggel való megküzdésben.

Büszkeséggel tölt el, hogy 2016-ban sikerült létrehoznunk az első román nyelvű, majd később magyar nyelvű onkológiai distresszszűrő alkalmazást, amely ma is aktívan szolgálja a rákbetegeket és hozzátartozóikat. Ugyanakkor fontos felismerni: nem minden projektet kell végtelenül továbbfejleszteni – gyakran a befejezett munka értéke éppen abban rejlik, hogy egy stabil, jól működő és könnyen használható eszközt hoztunk létre.

Az APSCO® alkalmazás valóban úttörő szerepet tölt be, hiszen ez az első Emotion Thermometer-alapú, számítógépes automatizált distresszszűrő eszköz, amelyet rákbetegek, hozzátartozók és szakemberek egyaránt használhatnak. Bizonyítékokon alapuló módszertanra épül, és lehetőséget nyújt az önirányított szűrésre, a pszichés állapot nyomon követésére, a kezelés támogatására és megfelelő erőforrások elérésére.

Az APSCO applikáció értéke és relevanciája nem csökken attól, hogy jelenleg nem tervezzük aktív fejlesztését. Éppen ellenkezőleg: ez egy teljes, működőképes és fenntartható hozzájárulás a pszichoonkológia területéhez, amelyre más szakemberek és projektek is építhetnek a jövőben.

-Professzor Úr! Ön a Hargitai Márta mellrák túlélő által létrehozott magyarországi Mell-véd online betegközösség egyik neves szakértője is, a weboldaluk fotó montázsa alapján. Miért tartotta fontosnak, hogy e betegközösség szakértője is legyen?

-A Mell-véd betegközösségben 6 európai országból vannak tagok, közöttük Romániából is többen vannak. Az eltelt időszak alatt Romániában is megalakult a mellrák túlélők betegközössége. Hogyan lehetne Ön szerint az emlődaganatosok, túlélők, hozzátartozók személyeit kapcsolatba hozni?
Esetleg célszerű lenne egy Európai mellrák-hálózat létrehozása a kapcsolatokért és tapasztalatcserék érdekében? Honnan van ehhez forrás? Az Európai Hálózat Építési Alapból az ilyen hálózatépítésekhez adhat forrástámogatást? Hol érhetők el a hálózat építéshez szükséges egyéb elvárás, követelmények információja?

A Mell-véd Magyarország mellráktúlélők által létrehozott online betegközösségben való szakértői részvétel kiemelt jelentőségű számos okból. A betegközösségek kulcsszerepet játszanak a gyógyulási folyamatban, hiszen érzelmi és gyakorlati támogatást nyújtanak a betegek számára. A szakértői jelenlét pedig biztosítja, hogy a közösség tagjai megbízható, tudományos alapú információkhoz jussanak, ami különösen fontos napjainkban, amikor az interneten rengeteg félrevezető egészségügyi tartalom kering.

Az onkológiai szakértők aktív részvétele ezekben a közösségekben hozzájárul a betegek felvilágosításához, segíti a helyes kezelési döntések meghozatalát, valamint támogatja a betegek aktív részvételét saját gyógyulási folyamatukban. Ez az integratív megközelítés különösen értékes, hiszen a daganatos betegségek kezelése nemcsak orvosi, hanem pszichoszociális támogatást is igényel.

Egy európai mellrák-hálózat létrehozása logikus és indokolt lépés lenne, különösen annak fényében, hogy a Mell-véd közösségben már jelenleg is 6 európai országból vannak tagok, köztük Romániából is. Ez utóbbi kiemelt jelentőségű, hiszen Románia az EU egyik legmagasabb mellrák-halálozási arányával rendelkezik (35%, szemben az európai 26%-os átlaggal), így a túlélők támogatása ott különösen sürgető.

Finanszírozási forrásként például az Európai Rák Közösségi Alapítvány (European Cancer Community Foundation) is elérhető, amely Rising Star Grants programja keretében 3000 eurós támogatást biztosít rákhoz kapcsolódó kutatási és fejlesztési projektekhez.

- Professzor Úr! Milyen információkat osztana meg szívesen a kezdő onkológusok számára?

Szerintem a kezdő onkológusoknak fontos megérteniük, hogy az onkológia nemcsak egy orvosi szakterület, hanem egy hivatás, amely mély emberi elkötelezettséget és folyamatos tanulást igényel. A betegközpontú megközelítés, a multidiszciplináris csapatmunka és a folyamatos szakmai fejlődés alkotják az eredményes onkológusi gyakorlat alapját.

- Professzor Úr, van egy 12 szirmú virága A Rák Ellen, az Emberért, a Holnapért Társadalmi Alapítványnak, ami egyre ismertebbé teszi a rákellenes életmódot, a megelőzést vagy a gyógyulást.
Ön melyik hármat választja közülük és miért?

  

A gyönyörű 12 szirmú virág minden szirma fontos aspektusát képviseli a rák elleni küzdelemnek. Ha három szirmot kellene választanom, amelyeket a legfontosabbnak tartok, akkor az ECO elnökeként és pszichoonkológusként a következőket emelném ki:

1. Pozitív gondolkodás

A pozitív, reményteljes szemléletmód nemcsak a mentális egészségünkre van kedvező hatással, hanem az immunrendszer működését is befolyásolja. A pszichoonkológiában nap mint nap tapasztaljuk, hogy a rákbetegek lelki támogatása és a bizakodó hozzáállás hozzájárulhat a kezelések sikeréhez és az életminőség javításához.

2. Mozgás, séta

A rendszeres fizikai aktivitás az egyik legerősebb, bizonyított védőfaktor a daganatos betegségek megelőzésében. A gyógyulási folyamat során is kiemelt szerepe van: csökkenti a fáradtságot, elősegíti a testi-lelki regenerációt, és közösségi élményt is nyújthat.

3. Zöldség és gyümölcs

A tudatos táplálkozás – különösen a zöldségek és gyümölcsök rendszeres fogyasztása – elengedhetetlen a megelőzésben. Az ilyen élelmiszerek antioxidánsokat, rostokat és vitaminokat tartalmaznak, amelyek csökkentik számos ráktípus kialakulásának kockázatát, és támogatják a szervezet egészséges működését.

Természetesen minden szirmának megvan a maga fontos üzenete: a tiszta víz, a relaxáció, a zene, az alvás vagy az örömteli tevékenységek mind hozzájárulnak a teljes életminőséghez. Az én választásom azonban erre a háromra esik, mert a pozitív gondolkodás lelki rugalmasságot ad, a mozgás testi erőt biztosít, a helyes étrend pedig sejtszintű védelmet nyújt – együtt pedig a prevenció, a gyógyulás és a jó életminőség alapjait jelentik.

Professzor úr, mit jelent az Ön számára az életigenlés?

Életigenlőnek lenni azt jelenti, hogy tudatosan választom az életet — annak minden árnyalatával együtt. Nem a betegség határozza meg, ki vagyok, hanem az, hogy mit kezdek azzal az idővel, ami rendelkezésemre áll. Szakemberként sokszor látom, hogy a daganatos betegség diagnózisa alapjaiban rengeti meg az ember világát. Ilyenkor az életigenlés nem valamiféle naiv optimizmust jelent, hanem a döntést, hogy a betegséggel együtt is méltósággal, céllal és örömmel éljünk.

- Kedves Professzor Úr! Nagyon köszönjük az interjút! Kívánjuk, hogy az Ön álma is teljesüljön minden tekintetben, bizakodjunk a jövőbeli közös munkákban,  jó egészséget, sok erőt kívánunk további munkájához!

Budapest, 2025.07.31. Hargitai Márta

Köszönet A Rák Ellen az Emberért, a Holnapért Társadalmi Alapítvány igazgatónőnek, és az Életigenlők magazin főszerkesztőjének - Vajda Márta -nak -, hogy lehetőséget ad az interjú megjelenésének. 

Adományozóknak.